Az énektanulás egészen speciális dolog. Minden, amit a technikáról meg kell tanulni, a testen belül történik, nem láthatjuk, csak érzésekkel, képzetekkel, metaforákkal lehet elmondani, mit is csináljunk, így szinte saját költői nyelv alakult ki köré. Ezzel a különleges nyelvvel próbáltam - eredetileg csak magamnak - leírni, összegyűjteni a tudnivalókat, de gondoltam, hátha hasznos vagy élvezetes lehet másoknak is...
Keresés
Friss topikok
ScorpionWolf:
nagyon várom a folytatást:D (2009.01.20. 20:08)A levegő
Amikor megvan a pozíció, azt többé nem szabad elengedni. Mintha az orrunk lenne az egyetlen szervünk, benne a pozícióval, minden más megszűnik, ott kell tartani a hangot, ráhúzni "kívülről" a levegőt.Amikor mindenünk ellazul és jó helyre kerül minden, akkor olyan…
Folyamatosan ellenőrzés alatt kell tartani, hogy az alsó állkapcsunkat teljesen elengedtünk, mert ha nem, azzal megfogjuk a hangot, nem engedi felmenni a homloküregig és a támasz szerepét is átveszi.
Ha a "spiccen" van a hang, érezni lehet a rezgést a két szemünk között. Minden hangnak ugyanott kell szólnia.A kitartott hangoknál pedig ott kell "ráhúzni" a levegőt a zöngére. Ilyenkor érezzük folyamatosan kicsit a levegő áramlását, és közben olyan érzés,…
Azt kell elképzelni, hogy a hangot felülről indítjuk és tesszük rá a levegőoszlopra. A felülről azt jelenti, hogy a homlokunkból, a két szemünk között indul.Ha sikerül elképzelni, hogy minden hangot csak felülről "ráfújunk", nem lesz különbség magas és mély hangok…
A hangot mindig levegővel kell elindítani, ettől nem lesz "nyekkenős". Amikor jó helyre fújjuk a levegőt, olyan mintha tényleg az orrunkon jönne ki, a szájpadlásunk felett. Az itt áramló levegőt folyamatosan kell érezni, akkor nem mozdul ki a helyéről a hang.A rekeszizom…
A rekeszizom, mikor használjuk, olyan, mint egy gumiszalag. A borda kinyitásával tudjuk még inkább mozgásba hozni. Ilyenkor azt érezzük, mintha kétoldalt szétnyílna a törzsünk a gerincünk mentén. De nagyon fontos, hogy ennek mindig újra és újra el kell lazulnia ahhoz, hogy ismét…