Énekelni nem torokkal, hanem levegővel kell (ld. Karinthy), vagy esetleg nem erővel, hanem levegővel.
Olyan érzés, mintha az embernek nem is lenne torka, mert nem használja egyáltalán, a levegő sokkal előrébb áramlik az orr felé. Olyasmi, mint amikor orrot fújunk, a levegő ugyanazt az utat járja be, csak közben hangot adunk.