Az énektanulás nyelvezete

Akkor van jó helyen és leválva a hang, ha úgy érezzük, mintha az orrunk előtt lenne egy gömb vagy félgömb (az előbb emlegetett ív legvége), ami nagyon puha, levegővel van kipárnázva, és abba tesszük, ejtjük bele a hangot.

A hangnak mindig ívet kell adni, nem szabad, hogy lapos legyen, mert akkor beszorul. Az ívet úgy kell elképzelni, mintha a hátunk aljáról indulna, felmenne a fejünk fölé és ott visszakanyarodik az orrunk elé.

Amikor megvan a pozíció, azt többé nem szabad elengedni. Mintha az orrunk lenne az egyetlen szervünk, benne a pozícióval, minden más megszűnik, ott kell tartani a hangot, ráhúzni "kívülről" a levegőt.Amikor mindenünk ellazul és jó helyre kerül minden, akkor olyan…

A hangot mindig levegővel kell elindítani, ettől nem lesz "nyekkenős". Amikor jó helyre fújjuk a levegőt, olyan mintha tényleg az orrunkon jönne ki, a szájpadlásunk felett. Az itt áramló levegőt folyamatosan kell érezni, akkor nem mozdul ki a helyéről a hang.A rekeszizom…

Amikor jó nagyra ki van nyitva hátrafelé a torok, automatikusan megnyúlik az orr előre, lefele, és oda megy be a hang. Ide kell beakasztani a hangot, mint egy kampót, hogy ne menjen máshova.