Mindig meg kell keresni azt a pontot, a magot, ahol szépen cseng a hang, azaz a pozíciót. Ha megvan, akkor annak ezután mindig ott kell maradnia. Hangváltáskor viszont ez nagyon szeret elmozdulni, főleg hátrafelé. Úgy kell ezért képzelni, mintha a felső állkapocs vízszintes síkján látnánk azt a pontot (kb. az első fogak fölött), és mindig ott kéne tartanunk.
Ahhoz, hogy ez sikerüljön, efölött a sík fölött kell megfelelően "nyitni" úgy, hogy közben a pont változatlan marad.
A magas/mély illetve kitartott hangoknál több levegőre van szükség, hogy egy ívben "elérjük" ezt a mozdulatlan a pontot.
