Amikor megvan a pozíció, azt többé nem szabad elengedni. Mintha az orrunk lenne az egyetlen szervünk, benne a pozícióval, minden más megszűnik, ott kell tartani a hangot, ráhúzni "kívülről" a levegőt.
Amikor mindenünk ellazul és jó helyre kerül minden, akkor olyan érzés, mintha leválna a hang rólunk, és külön életet élne. A hangunk mintha a testünk előtt szólna függetlenül tőlünk...
Olyan, mintha a testünkön kívül lélegeznénk.
