A nagy hangoknál vigyázni kell, hogy ne torokkal oldjuk meg, hanem a rekeszizommal (mint az erős orrfújáskor). Azaz egy nagy adag levegőt küldünk az orr felé, a már kijárt úton, bele a "karvalyorrba".
Ilyenkor olyan érzés, mintha az orrunk előtt lévő tér, a "karvalyorr" előrefele kitágulna.
A torok eközben tág és laza marad. Minél "távolabb legyen a hangtól".
A levegő úgy jöjjön ilyenkor belőlünk, mintha hánynánk... Erre már csak rá kell tenni a zöngét.
De eközben sem szabad erőlködni - ami a legnehezebb... Azzal lehet talán legkönnyebben elérni, hogy arra gondolunk, a hang mindig kisebb, mint a tér, az üreg, amiben megszólal.
